 
Michael Palin: Nyolcvan nap alatt a Föld körül (tévé/könyv) Magyar Narancs, XVII. évf. 41. szám, 2005. október 23.
Emlékeznek még Steve Coogan nevére? Ugye, nem? Pedig nem is olyan régen
lépett fel nálunk, tavaly tán. Mindenesetre Verne híres művének utolsó
általam ismert adaptációja 2004-es keltezésű, ő játszotta benne Phileas
Foggot. Ó, persze volt a nagy hazardőr már konkrét oroszlán is (spanyol
rajzfilmsorozatban), miért pont rá emlékeznénk? Hisz nem is róla szólt
a mese, Passepartout-t a híres Jackie Chan adta. Mindezt csupán azért
érdemes megemlíteni, hogy nyilvánvaló legyen: e 80 nap története
nemcsak lebilincselő, de jó hatással van későbbi korok alkotóinak
fantáziájára is. (Már amennyire eredeti ötlet hőstörténeteket a szolgák
szemszögéből újramesélni. Tudja fene, d'Artagnan és cimborái kalandjait
láttam már hason nézőpontból, most arra várok, Bence mondja meg a
magáét Toldiról.)
De voltak igazán nagy formátumú alakjai is a
dromomániás és szerencsejáték-függő főrendnek. Rögtön az első
mozgóképes megjelenésekor (1919-ben, nota bene egy német adaptációban)
Conrad Veit bújt a bőrébe. Amerika válasza 1956-ban határozottan
késedelmesnek volt tekinthető, ám csattanósra sikerült, David Nivennél
alkalmasabb figurát keresve sem lehetett találni - addig. (Bizonyos
szempontból sokáig aztán sem, a szép reményű csepűrágó – mindannyiónk
örömére – hasonló karakterek tömegét vitte vászonra.) Ha kicsit
megengedőbbek vagyunk, Pierce Brosnant is elbírja e díszszemle (egy
1989-es tévésorozatban volt Fogg), végre is valamiféle Roger
Moore-pótlékként kezdte és folytatta a pályáját: kétségkívül
mindkettejükre Bondként emlékszik majd a művelt világ (a jó Rogernek
azért az "is" mindenképp kijár). De Bond, mint Fogg: az öszszehajtható
angol telivér. E parádé persze csak azért érdekes, hogy eljátszunk a
feltevéssel: ha az elmúlt tíz-húsz év alatt kalandmozit akartunk volna
csinálni a megírása óta ezért óbégató 80 napból, Michael Palin a Monty
Pythonból mindenképpen kitűnő választás lett volna: a méltó utód,
nemcsak karcsú termete, de komikusi múltja okán is. Ki látott már
humortalan, öniróniamentes embléma-angolt? (Moore Bondját is pont ez
emeli Conneryé fölé - Pierce sajna e tekintetben is pótlék, talán ki is
kellett volna hagynom.)
Ám tudjuk, amit tudunk: Palin a BBC
szórakoztató-ismeretterjesztő sorozatában önmagát adta. A híres embert
utaztatta körül a világon a tévécsatorna. Ám más választásuk aligha
lehetett, ha hűek akartak maradni a mű és utóélete szelleméhez.
Márpedig efelől nem hagyott szemernyi kétséget sem a végeredmény.
Ráadásul az ilyen típusú műveknek (még a tévészériában vagyunk) nem
minden előítélet nélkül vág neki a magamfajta. ", igen, a tuti recept:
fogj egy hírhedett jópofát, tedd sós kútba, kerék alá, biztos lesz
mindenre egy jó vicce, ez, plusz az ugyancsak biztos háttér (vonzó
vidékek vonzó őrültjei) laza könnyedséggel viszi el az egészet.
Holtbiztos átverés. Ám Palin tisztánlátását nem zavarta semmi, egy
percig szem elől nem tévesztette, hogy kicsoda ő, és miért van ott,
ahol éppen. Mások ennyivel is beérték volna, másoktól ennyivel beértük
volna. De Michael Palinnél ez volt a beugró, erre építette fel a
szerepét. Mintha ő is arra lett volna kíváncsi, hogy mit lehet ebből
kihozni. Kicsit avíttasnak tűnő (pedig dehogy) hozzáállással,
lelkiisme-retesen és alázattal. A többi mese, szép mese arról, hogy 150
évvel Verne hősei után is kell 80 nap a Föld körbeutazásához. Kell
azért, mert a viszonylatok (többé-kevésbé Verne viszonylatai) ennyit
engednek, kell azért, mert ennél kevesebb alatt nem érdemes.
Ami kikerekedett az egészből, cseppet sem meglepő módon, az lett,
amihez a majsztró legjobban ért: gátlástalan szórakoztatás. Egy
pikareszk, mely kölcsönad egy kétségkívül szimpatikus személyiséget a
szemlélőnek. Lehet, hogy némelyőnk kevésbé slágfertig, s nem is áll
rajta oly fessül könnyű vászon nyári ruhája, vagy nincs is neki ilyen,
de nehézség nélkül hisszük el, hogy kellő apparátussal hadra kelve
minket is hasonló dolgok, élmények érnének hosszú utunkon. Hogy ilyen a
világ. Hogy milyen a világ, az egyébként történetünk szempontjából
merőben irreleváns, lehet akár ilyen is (bár ki ne élne a gyanúperrel),
késnek a vonatok, nem indul hajó a megfelelő időben a megfelelő helyre,
furcsa helyeken furcsa emberek furcsa, bár bizonyára ízletes ételeket
esznek, aminek legtöbbször a helyenként egzotikus, máshol hétköznapi
állatvilág látja kárát. Hogy mit
lehetett még a tévé-sorozat nagy illúziójához írásban hozzátenni? Ami
azt illeti, efelől is voltak kétségeim, de elfértek volna egy
rókabőrön. Palin leirata lehetőségeihez igazodik - ugyancsak
dicséretesen. A nagy trip lebonyolításának mikéntje kerül előtérbe,
miközben a sorozat ismerője sorra felismerheti azért kedvenc
helyszíneit, figuráit.
Palin lendületes elbeszélő (a fordítás
gördülékeny, imponálóan észrevétlen), kalandjai olvasva is lekötik a
figyelmet, semmi sem változott tehát: a könyv szórakoztató olvasmány. S
a végére világossá válik az egész nagy trükkje: ellentétben nagynevű
elődeivel, ő maga Fogg. Egy férfi, jól behatárolható kulturális
vértezetben, átvág a világon. Vagy átvágja a világot - mint a derék
Phileas.
GABO Kiadó, 2005, 235 oldal képekkel, 2 500 Ft, fordította: Kövesdi Miklós Gábor
- smaci -
A nagy trükk. Michael Palin: Nyolcvan nap alatt a Föld körül (tévé/könyv) Magyar Narancs, XVII. évf. 41. szám, 2005. október 23.
|
